SOARÉ Tányéralátét, vizi jácint, 37 cm

“Nem hoztuk meg a végső döntést a következő lépésről egészen addig, amíg el nem mentünk Vietnamba, hogy áttekintsük a teljes gyártási folyamatot,” mondja Lillemor Franzén, a SOARÉ csapat tagja. "És nagyon örülünk annak, hogy ezt megtettük, mert láttuk, hogy a SOARÉ pozitív hatást gyakorol előállítói életére. Ezt követően már nem tehettük meg, hogy leállítjuk az előállítását. Másik utat találtunk". A SOARÉ a Mekong-folyóban kezdi életét. A hajóutat elözönli a vízi jácint, a vibrálóan zöld növény, amelyből a SOARÉ készül. De a folyó fontos közlekedés és kereskedelmi útvonal is, és a vízi jácint hihetetlen sebességgel nő, duplázza meg tenyészetét akár két hét alatt is, ha ellenőrizetlenül hagyják. Ettől értékes megújuló erőforrás, de potenciálisan kockáztatja a folyó elzárását.

A folyópart közelében élő emberek learatják és megszárítják a vízi jácintot, majd szárukat összeszövik. Sok nő azért végzi el ezt a feladatot, hogy fenntartsa a folyó hajózhatóságát, megőrizze mestersége hagyományát, és extra pénzt keressen a családjának. Lillemor és munkatársai ezeknek a szövőmestereknek az otthonában ülve találta magát, ahogy történeteket hallgat az életükről és hogy SOARÉ milyen pozitív hatással volt.

A SOARÉ szövői szinte kizárólag a nők közül kerülnek ki, és a szövésből befolyó pénzt családjuk boldogulásához és gyermekeik számára új lehetőségek biztosításához használják fel. "Egy asszony elmesélte, hogy a SOARÉ miatt a lánya most tanárnak tanul," mondja Lillemor. "Tehát ez nagyon jó extra jövedelem." A szövőknek szabadságukban áll megválasztani, hogy mennyit és milyen gyakran dolgoznak. Rendszerint ketten, hárman gyűlnek össze egyikük lakásán, hogy dolgozzanak. Cseverésznek, nevetnek, szemüket rajta tartják a gazdaságon, és vigyáznak a gyerekekre, akik túl fiatalok az iskolához. Az idősebb gyerekek a közeli iskolában vannak, de ebédre hazamennek, amit anyjuk készít el és amit együtt fogyasztanak el. "Annyira büszke vagyok, hogy az IKEA-nál dolgozom, amikor ezt látom", mondja Lillemor, felidézve az időt, amikor a szövőkkel beszélgetett. "Tényleg meghatja az ember szívét. És azt érzed, hogy ó! Jót teszünk.”